What it really means to ‘Be in the Present’?

Nowadays we can frequently hear that how important is ‘to be present’. It is also said that only the now exists and if we are not in the ’here and now’ we cannot really live through, we just act.

It is absolutely natural that some of our thoughts are related to the past or that we sometimes dream about the future. The past events make an impact – one way or the other – on our present situation and in terms of our development visions and plans related to the future are important too.

But when our lives are overwhelmed by thoughts related to past events and emotions, and our actions are directed by expected future results, then it becomes increasingly rare that we find peace in the present moment.

The Present as a state gives us the opportunity to find satisfaction and understanding within ourselves.

Habits easily turn into norms but the fact that we are doing something regularly does not necessarily mean that the activity will also be in favor for us. A simple way of breaking patterns is the identification of the time.

The time is a human concept. For Mother Nature the watch on our wrist or the clock hanging on the wall does not mean anything. To her, life is a perpetual cycle of interdependent transience.

The time - that we use as a reference point to organize our lives and to record history - it does not exist. The one that actually controls us is some ways an illusion.

There is neither past nor future. The only real reference point that influences the present moment is the ’existence’. It is only this that can take form because it is the only one that we also feel right now. Neither we feel the past or the future, but we do have feelings about how it is to touch or hear something at this moment.

With its passing and upcoming arrival, the concept of time deceives us. It hinders us to enjoy the ‘presence of being’. The first case is when someone is always mulling over the past, ’how it would have been if it had occurred otherwise. The second is who is continuously wondering what is to come, if and when...

Have you ever noticed yourself not being able to enjoy a pleasant Sunday evening, just because you are thinking about what awaits you Monday morning at your workplace?

Or the opinions of others formed about you in the past, stop you to be who you really want to be in the present?

To a certain extent, we are all victims of time, because in our fast-paced and highly motivated society time has become the accepted norm. But what we can do wherever we are and whatever we are doing, ‘we can absolutely be there’ and fully live the present moment.

The theory about ‘Being in the present’ can be a useful advice - if we interpret it in a broader sense. It reminds us to be more conscious. When emotions, thoughts, desires find us, we can notice them and gently afford them to continue their existence without grasping into them. We can find a more peaceful state if we provide space to the whole spectrum of current experiences.

How can we do all this? And how it relates to yoga?

The key comes through practicing and raising awareness. First, do not want to quit forcibly your mind! Though accept that you are not the same as your thoughts! Just breathe to live life!

If you put your attention on breathing, you can consciously feel that it neither happens voluntarily or involuntarily. The breath is something that you are doing it and it is happening ’by itself’. When you focus on your breath, you immediately get into contact with the ’now’, because as your breathing the present is a ’co-creation’ that you do and do not convert. Practice conscious breathing during your yoga practice; and enjoy the beauty of the present moment!

Mit jelent valójában a "Jelenben lenni"?

Mostanában gyakran halljuk, hogy milyen fontos a jelenben lenni. Mondják, hogy csak a “most” létezik és ha nem az “itt és most”-ban vagyunk, akkor nem is igazán éljük át, amit éppen cselekszünk.

Teljesen természetes, hogy gondolataink egy része a múlthoz kapcsolódik vagy, hogy olykor a jövőn álmodozunk. A múltbeli események, így vagy úgy, de mindenképp hatással vannak a jelen helyzetünkre és fejlődésünk szempontjából a jövővel kapcsolatos víziók, tervek is fontosak.

 De amikor életünk felett elhatalmasodnak a régi eseményekhez kötődő gondolatok és érzelmek vagy cselekedeteinket a jövőbeli eredmények irányítják, akkor egyre ritkábbá válik, hogy a jelenben is békére lelünk.

A jelen, mint állapot lehetőséget ad arra, hogy megelégedettségre és megértésre találjunk önmagunkban.

A szokások gyorsan normává válnak, viszont abból, hogy valamit rendszeresen csinálunk, még nem következik, hogy az a tevékenység a javunkra is válik. Egyszerű módja a szokások megtörésének az idő azonosítása.

Az idő egy emberi fogalom. Az Anyatermészet számára a csuklónkon lévő karóra vagy a falon lógó falióra semmit sem jelent. A természet számára az idő a függő mulandóság örökös körforgása.

Az idő, amit mi referenciapontként az életünk rendezésére és a történelem rögzítésére használunk, valójában nem létezik. Ami minket kontrollál, az bizonyos szempontból egy érzéki csalódás.

Nincs múlt és jövő sem. Az egyetlen igazi referenciapont, ami erre a pillanatra hat az időben, az a “lét”. Csak ez létezhet, hiszen ez az, amit most is érzel. A múltat vagy a jövőt nem érezzük, de azt igen, hogy most milyen érzés valamit megérinteni vagy hallani.

Az idő fogalma a minket érintő események múlásávál és a közelgők érkezésével megtéveszt minket. Gátol abban, hogy élvezzük a JelenLétet. Az első eset, amikor valaki mindig a múlton rágódik, hogy mi lett volna, ha másképp alakul, a másik pedig aki, folyton azon gondolkozik, hogy ha majd az akkor és így megtörténik, akkor mi várható.

Észrevetted már valaha magadon, hogy például nem tudsz élvezni egy kellemes vasárnap délutánt, mert már azon gondolkozol, hogy hétfőn a munkahelyeden mi vár rád?

Vagy mások Rólad alkotott múltbéli véleményei gátolnak abban, hogy az legyél a jelenben, aki tényleg szeretnél?

Egy bizonyos mértékig mindannyian az idő rabjai vagyunk, hiszen rohanó és erősen motivált társadalmunkban ez lett az elfogadott norma. Amit viszont tehetünk, hogy bárhol is vagyunk és bármit is csinálunk, „ott vagyunk” teljesen, megéljük a pillanatot.

„A pillanatban lenni” elmélet egy hasznos tanács lehet, ha ezt egy kiterjedtebb módon értelmezzük. Emlékeztet minket arra, hogy tudatosabbak legyünk. Amikor az érzelmek, gondolatok, vágyak megtalálnak bennünket, akkor észrevehetjük őket és kedvesen megengedhetjük, hogy jelenlegi formájukban tovább létezzenek, anélkül, hogy beléjük kapaszkodnánk. Egy békésebb állapotra lelhetünk, ha helyet adunk a tapasztalatok teljes jelenlegi skálájának.

Mindezt, hogyan tudjuk megtenni? És hogy hozható ez kapcsolatba a jógával?

A kulcs a gyakorlás és a tudatosítás. Először is ne akard erőszakozan lecsendesíteni az elmédet! Viszont fogadd el, hogy Te Magad nem vagy azonos a gondolataiddal! Lélegezz, hogy megéld az életet!

  

Ha figyelmedet a légzésedre irányítod, akkor tudatosíthatod, hogy az nem is igazán önkéntesen és nem is igazán akaratlanul történik. A légzés olyasvalami, amit Te végzel, és ami “magától” történik. Amikor figyelmedet a légzésedre irányítod, akkor kapcsolatba kerülsz a jelennel, mert mint a légzésed, a jelen is egy “társ-teremtés”, amit Te és nem Te alakítasz. Gyakorold a jógagyakorlatok közbeni tudatos légzést és éld át a jelen pillanat szépségét!